K�vetkez� 10 cikk

El�z� 10 cikk

R�szek a S�padt Holdb�l... 2		2005.12.10. 10:13
Els�nek Catherine Maison-Gillette sz�m�t p�ty�gtem be. Catherine a bar�tn�m, polg�ri foglalkoz�s�t tekintve �gyv�d. Mindig sz�m�thatok r�, ha olyasfajta gyilkoss�gi �gyben kell vallom�st tennem, ahol az �ldozatot szem�lyesen seg�tettem �t a m�svil�gra. Eddig siker�lt meg�sznom a b�rt�nt. Lekopogom, de m�g b�r�s�gra se kellett mennem. Hogy csin�lom? Olyan mes�ket k�lt�k, hogy reped a plafon. M�r vagy �t perce cs�r�gtem, mire v�gre valaki felvette. Bob volt az, Catherine f�rje. �lmosan d�rm�g�tt, a szavai �rthetetlen motyog�sba fulladtak. Csak a mack�s frekvencia adott n�mi t�mpontot, melyik�kkel van dolgom. – Bob, itt Anita. Besz�lnem kell Catherine-nel. G�z van. – Melyik rend�r�rsre vittek? – d�nny�gte. Bob ismer engem, mint a rossz p�nzt. – Kiv�telesen nem nekem kell �gyv�d. Ink�bb nem k�rdezett semmit. – Adom Catherine-t. Ha net�n azt gondoln�d, hogy ahh... – Itt gig�szi �s�t�s k�vetkezett. – ...k�s�i id�pontra val� tekintettel m�g szendereg a k�v�ncsis�gom, t�vedsz. Catherine �gyis mindent elmes�l, ha letetted. – Anita, te vagy az? T�rt�nt valami? – Catherine hangja t�k�letesen �beren csengett. Ami�ta szabad�sz� b�n�gyi jog�szk�nt dolgozik, gyakran verik fel a l�tez� legh�ly�bb id�pontokban. Nem perd�l t�ncra �r�m�ben, de hamar t�lteszi mag�t a dolgon. Elreg�ltem, amit Danielt�l megtudtam. Richard kezdett�l fogva szimpatikus volt neki. Egyszer�en nem f�rt a fej�be, hogyan tehettem lap�tra Jean-Claude kedv��rt. Mivel nem vil�gos�thattam fel, hogy az exem v�rfarkas, neh�z volt �pk�zl�b magyar�zattal el�rukkolni. B�r ha jobban ut�nagondolok, akkor sem lenne k�nnyebb, ha tudn� az igazs�got. – Carl Belisarius – v�gta r�, alighogy befejeztem. – � a legjobb v�d��gyv�d Tennesseeben. Szem�lyesen is ismerem. Igaz, szerintem alaposabban is megv�logathatn� az �gyfeleit. Nemr�g v�dett n�h�ny alvil�gi figur�t, tal�n te is hallott�l a botr�nyr�l. Ett�l f�ggetlen�l remek jog�sz. – Sz�ln�l neki, hogy tegye meg az els� l�p�seket? – Anita, ehhez sz�ks�g lesz Richard meghatalmaz�s�ra. – Nem tudom r�venni, hogy �gyv�det fogadjon, am�g nem besz�ltem a fej�vel. Ketyeg az �ra, Catherine. Belisarius addig is mozg�sba lend�thetn� a g�pezetet. – Van m�r kirendelt �gyv�dje? – Daniel szerint nem hajland� v�d�t fogadni. Gondolom, kiutaltak neki egy gr�tiszjog�szt. – Add meg Daniel sz�m�t. Megl�tom, mit tehetek. – K�sz, Catherine, t�nyleg. S�hajtott. – Mondd csak, eg�szen biztos vagy benne, hogy csak a bar�ti h�s�g motiv�l? – Hov� akarsz kilyukadni? – M�g mindig szereted, igaz? – Az �gyv�dem jelenl�te n�lk�l nem nyilatkozom. Halkan felkuncogott. – Most nem a v�dlottak padj�n �lsz. – Mondod te. – J�l van. Megteszek minden t�lem telhet�t. Cs�r�gj r�m, ha oda�rt�l. Azt�n a munkahelyemet h�vtam. A v�mp�r�ld�s�s ugyanis csak aff�le fakultat�v elfoglalts�gnak min�s�l n�lam. F�munkaid�ben a Halottkelt� Rt.-n�l dolgozom, az orsz�g legpatin�sabb hullaid�z� c�g�n�l, a zombikis�zemek c�gszint� �tt�r�j�n�l. Nemcsak az els�k vagyunk, hanem a legnyeres�gesebbek is. Ez javar�szt a f�n�k�m, Bert Vaughn �rdeme, aki szerintem t�len multivitamin helyett t�zcenteseket szed, sok-kicsi-sokra-megy alapon. Ami azt illeti, nem igaz�n n�zi j� szemmel, hogy a rend�rszak�rt�i munk�m egyre t�bb id�met k�ti le. Ha most bejelentem, hogy hat�rozatlan id�re elutazom, m�ghozz� szem�lyes �gyben, irt� zabos lesz. H�l’isten hajnali h�rom magass�g�ban csak az �jszakai titk�runk kornyadozik az irod�ban. Egy�bk�nt is, ha Bert nem hagy fel a folyamatos cseszeget�ssel �s vinnyog�ssal, el�bb-ut�bb k�nytelen leszek felmondani. Az pedig nem volna t�l nyer� �tlet. Musz�j zombikat id�znem. A nekromancia nem olyan, mint egy izom, ami cs�ndben elsorvad, ha az ember sok�ig nem edzi. Az er� egy id� ut�n kisziv�rog, �s �n�ll� �letet �l. Volt egy tan�rom az egyetemen, aki egy sz�p kora �szi d�lel�tt felakasztotta mag�t. H�rom napig kerest�k �gen-f�ld�n. Ennyi id�be telik, am�g a l�lek v�gleg elszakad a testt�l. Egyik �jszaka a csoszog� hulla megl�togatott a koleszszob�mban. A szobat�rsam k�vetkez� nap alb�rletbe k�lt�z�tt. K�r az ilyenbe a kaland meg az eg�szs�ges borzong�s. Sz�val megid�zem a halottakat – ak�r �gy, ak�r �gy. Nincs sok v�laszt�som. El�g j�l ismerik a nevem a szakm�ban ahhoz, hogy szabad�sz� lehessek. Kellene egy menedzser, de el�bb-ut�bb megtal�ln�nak a megb�z�sok. A g�z csak az, hogy semmi kedvem felmondani. A Halottkelt� Rt.-n�l dolgoznak a legjobb haverjaim. Mellesleg az adott id�re jut� sorsfordul�k sz�m�ban az ut�bbi p�r h�napban olimpiai cs�csokat d�nt�gettem. �n, Anita Blake, az �l�halottak ostora – a haland�, akinek a lelk�n t�bb v�mp�r hal�la sz�rad, mint b�rmelyik sz�rnyh�h�r�n az orsz�gban – egy v�mp�r kisp�rn�ja lettem. Ez er�sen s�rolja a tragikomikum hat�r�t, nem? Csengettek. Felugrottam, mint akibe dar�zs cs�pett. Az el�z� b�rl� giccses dallamcseng�j�nek b�gyatag giling-galangol�sa �nmag�ban m�r nem szokott kibor�tani, de a hajnali h�romnegyven nem min�s�l a szokv�nyos erre-j�rtam-bek�sz�n�k id�pontnak. A nyitott b�r�nd�t a bevetetlen �gyon hagytam, �s a nappaliba loholtam. Kispolg�ri-minimalista �l�garnit�r�m vastag perzsasz�nyegen �llt. �l�nk mint�s d�szp�rn�k hevertek a feh�r kanap�n �s a fotelokon. A b�tort �n v�lasztottam, a sz�nyeget �s a p�rn�kat viszont aj�nd�kba kaptam. Jean-Claude �zl�svil�ga nagys�grendekkel kifinomultabb, mint az eny�m. Hogy is �llhatn�k le vitatkozni vele? A cseng� �jra megsz�lalt. Nem volt k�l�n�sebb okom a par�z�sra, de a Richarddal kapcsolatos h�rek igencsak feld�lt�k a lelki b�k�met. Az ajt�hoz oldalaztam markomban a kilencmillim�teres Browning Hi-Powerrel. M�r a kilincsen volt a kezem, amikor r�d�bbentem, hogy a kibiztos�tott stukkeren k�v�l csak egy lenge h�l�ing van rajtam. A k�nt�s�m a f�rd�ben l�g. Hja k�rem, a fontoss�gi sorrend. �lltam mez�tl�b a s�pped�s ezeregy�jszaka sz�nyegen, �s azon t�pel�dtem, hogy a k�nt�s�rt fussak vissza vagy egy farmer�rt. Ha a szok�sos extrab�h�m h�l�p�l�mban aludtam volna, sim�n kinyitom az ajt�t. De moment�n �pp szat�n h�l�ing volt rajtam a spagettip�ntos, m�lyen dekolt�lt, deluxe-mini fajt�b�l. Nem kifejezetten szalonk�pes �lt�zet. A francba. N�mileg irrit�ltan kieresztettem a hangom. – Ki vagy? A rosszfi�k ugyeb�r ritk�n cs�ngetnek. – Jean-Claude. Elny�lt a fejem. Az se �rt volna v�ratlanabbul, ha egy hadoszt�ly b�rgyilkos v�r odakinn. Mi a b�b�natot keres itt? Eltettem a pisztolyt, �s lenyomtam a kilincset. A szat�n cuccot Jean-Claude-t�l kaptam. � m�r l�tta az eg�sz m�sort, nem kellett ide a k�nt�s. Sz�lesre t�rtam az ajt�t. Korallsz�n� inget viselt r�gim�di mandzsettagombokkal �s egyenes szab�s� kem�nygall�rral. Neokonzervat�v darab volt, a gall�r �s a mandzsetta kiv�tel�vel valami finoman �ttetsz�, t�llszer� anyagb�l. A b�bor minden �rnyalat�t im�dom rajta, �s sajna � t�k�letesen tiszt�ban is van ezzel. V�r�s sz�ttes �vet f�z�tt fekete nadr�gj�ba, a zsineg laza csom�ra k�tve l�gott a derek�n. Sz�nfekete szatty�nb�r csizm�ja combk�z�pig �rt. N�ha, amikor nem vagyok vele, �g a fejem, hogy v�g�l levett a l�bamr�l. Id�nk�nt abba a f�zisba is siker�l eljutnom, hogy lebesz�ljem magam r�la. Na j�, majdnem siker�l. De amikor vele vagyok, a lebesz�l�sdi nem m�k�dik. A gyomrom �kl�mnyi csom�ba zuhan �ssze, �s a gravit�ci� t�rv�nyeinek engedelmeskedve egyenesen a bok�mba zuhan. Baromira kell koncentr�lnom, hogy az agyamban ne akadjon el a lemez, hogy ty�-azannya-azannya-azannya. – Azt hittem, megegyezt�nk, hogy ma �jjel nem j�ssz. Legsz�vesebben a nyak�ba csimpaszkodtam volna. De nem vetemedhettem ilyesmire. Nem lett volna �rih�lgyh�z m�lt�. K�l�nben is, megr�misztett, mennyire gerjedek r� – �s milyen gyakran. Kezdtem �gy �rezni magam, mint egy agyahagyott drogf�gg�. K�nytelen voltam fel�ll�tani n�h�ny szab�lyt. Jean-Claude k�vette is �ket – ha �ppen �gy tartotta kedve. Az a fajta mosoly �ml�tt sz�t az arc�n, amit egyszerre szerettem �s rettegtem. Zavarba ejt� gondolatokr�l �rulkodott; csupa olyasmir�l, amit ki-tudja-h�nyan m�velnek els�t�t�tett szob�kban, ahol dr�ga parf�mt�l, izzadts�gt�l �s egy�b kateg�ri�kba tartoz� nedvekt�l neh�z a leveg�. Ez az a mosoly, amit�l r�pav�r�s lesz a fejem. Tulajdonk�ppen nem is kell m�st tennie, csak vigyorognia, �s r�m t�r a forr�s�g. Mintha heher�sz� fruska lenn�k, �s ez volna az els� randim. Szerinte ez b�jos. Szerintem kurv�ra �g�. – S�rg�sen fejezd be, ok�? – mormogtam. A mosoly sz�lesebb lett. – � f�jdalom, ma petite, valaki durv�n f�lbeszak�totta gy�ny�r� �lmunkat. – Sz�val olcs� v�mp�rtr�kk volt az eg�sz. Sejthettem volna. – Ez meglep�en ellens�gesen hangzott. Egy piros pont ide. A forr� ny�ri sz�l �pp fel�m f�jta a k�lnij�t. Egzotikus vir�gok �s keleti f�szer. Val�s�gos csap�sk�nt �lem meg, ak�rh�nyszor ki kell mosnom az �gynem�met. Elvesz�tem az illat�t. – Arra k�rtelek, viseld az aj�nd�komat, hogy �lmodhassak veled. Tudtad j�l, mi fog t�rt�nni, ha megteszed. Nos, megengeded, hogy �tl�pjem a h�zad k�sz�b�t? Olyan sokszor j�rt m�r n�lam, hogy h�v�s n�lk�l is sim�n bej�hetett volna, de ez az �tl�pjem-a-k�sz�b�d k�rd�s aff�le verb�lis el�j�t�kk� v�lt k�z�tt�nk. Minden egyes alkalommal deklar�lnom kellett, hogy tot�l bele vagyok zuhanva. Ez egyszerre irrit�lt �s t�lt�tt el euf�ri�val, mint annyi minden Jean-Claude-dal kapcsolatban. – Fel�lem. Ell�pett mellettem, nem is n�zett r�m. – Ne l�gy ilyen morcos, ma petite. Ha val�ban akarn�d, k�nnyed�n t�vol tarthatn�l az �lmaidt�l. Na j�, lapozzunk. – Richard r�cs m�g�tt �l Tennesseeben. – Tudom. Nagy szemeket meresztettem r�. – Honnan tudod? – A helyi v�mp�r�r �rtes�tett a sajn�latos fejlem�nyekr�l. V�letlen�l se szerette volna, hogy az � m�v�nek t�nj�n a dolog. – Ha ellen�nk forralna valamit, a v�d gyilkoss�g lenne, �s nem er�szak – jegyeztem meg. – Val�ban – b�lintott Jean-Claude. – Ak�rki is csalta t�rbe dr�ga bar�tunkat, nyilv�nval�an nem ismeri �t el�gg�. A hidegv�rrel elk�vetett ember�l�st el�bb voln�k k�sz elhinni r�la, mint a nemi er�szakot. �n is valami ilyesmit mondtam. Akkor vajh’ mi�rt b�kte a cs�r�met a dolog? – Elm�sz Tennesseebe? – A v�ros ura igencsak rossz n�ven venn�, ha az enged�lye n�lk�l l�pn�k a ter�let�re. Az ilyesmi ny�lt kih�v�snak sz�m�t. Hacsak nem egyenesen had�zenetnek. – Mi�rt izgatn� a fick�t, odamegy�nk-e vagy sem? – Nem ismered Colint. F�lti a hatalm�t. Att�l tartok, t�ged is persona non grat�nak ki�ltottak ki a kies Myertonban. – Ugye most csak ugratsz? Kerek perec megtiltotta, hogy seg�ts�nk Richardnak? Jean-Claude b�lintott. – �s t�nyleg azt hiszi, bevessz�k, hogy nem � �ll az eg�sz m�g�tt? – �n hiszek neki. – Mi�rt? Ak�r hazudhatott is, mint a v�zfoly�s. – Csup�n egy maroknyi mester k�pes r�, hogy eltitkolja az igazs�got egy m�sik mesterv�mp�r el�tt. �gy v�lem, Colin nem rendelkezik eff�le hatalommal. De nem ez�rt adok hitelt a szavainak. Legut�bbi alkalommal, amikor egy mestert l�togattunk meg, kioltottuk az �let�t. – A m�v�szn� ki akart ny�rni – vontam meg a v�llam. – Nem – r�zta a fej�t lassan. – A sz� hagyom�nyos �rtelm�ben v�ve nem. Az eg�sz k�s�retemet �tj�ra eresztette, rajtad k�v�l. T�ged pedig v�mp�rr� k�v�nt tenni. – H�t nem ezt mondom �n is? Ki akart ny�rni. Halov�ny mosoly villant �t az ajk�n. – �h, ma petite, megsebzed a lelkem. – Hagyjuk a retr� maszlagot, Jean-Claude. Ez a Colin, vagy ki a t�r� nem gondolhatja komolyan, hogy a sors�ra hagyjuk Richardot. – � d�nti el, kit h�v meg a v�ros�ba, �s kit nem. – �s mi csak az�rt es�nk a k�v�l-t�gasabb kateg�ri�ba, mert meg�lt�nk egy v�mp�rmestert, aki nem bizonyult �pp’ �tcsillagos h�zigazd�nak? – Nincs sz�ks�g r�, hogy megokolja a d�nt�s�t. El�g, ha egyszer�en nemet mond. – G�z�m sincs, ti v�mp�rok hogy int�ztek el b�rmit is az �letben. – T�relemmel – felelte Jean-Claude. – V�get nem �r� t�relemmel. Ne feledd, ma petite, nek�nk a vil�g minden ideje a rendelkez�s�nkre �ll. – H�t nekem nem! – csattantam fel. – Richardnak dett�. – Pedig ti is megkaphatn�tok az �r�kk�val�s�got. Mind�ssze annyit kell tennetek, hogy elfogadj�tok a negyedik jelet. – Halkan besz�lt, t�k�letesen szenvtelen�l. Vadul r�ztam a fejem. – Na nem. Richard �s �n megbecs�lj�k azt a keveset, ami az embers�g�nkb�l m�g megmaradt. Mellesleg �ppen olyan j�l tudod, mint �n, hogy sz� sincs �r�kk�val�s�gr�l. A negyedik jel k�zel sem tenne minket halhatatlann�. Addig �ln�nk, am�g te. St. Louis v�mp�rur�t neh�z meg�lni, de kor�ntsem lehetetlen. Hanyagul lehuppant a kanap�ra, �s maga al� h�zta a l�b�t. Ez nem is olyan egyszer� figura ennyi b�rben. Tal�n puh�bb a csizma, mint amilyennek l�tszik. Na persze. A fej�t a k�ny�k�re t�masztotta. A t�ll ing korallv�r�s hom�ly�ban a kereszt alak� sebhely szinte v�resnek l�tszott. V�rtam, mikor kezd sz�vatni, vagy v�g le valami megalom�n erotikus dum�t. De egyiket sem tette. – Az�rt j�ttem, hogy Richard beb�rt�nz�s�nek h�r�t szem�lyesen adjam �t neked. – Kutat�an n�zett r�m. – �gy gondoltam, nagyon feld�l majd a h�r. – Hogy a fen�be ne d�lna fel? Ennek a v�mp�rtuloknak l�g egy deszk�ja, ha t�nyleg azt hiszi, csak �gy egyszer�en megakad�lyozhatja, hogy seg�tsek Richardnak. Jean-Claude elmosolyodott. – Ashert b�ztam meg a k�nyes diplom�ciai feladattal, hogy kipuhatolja, m�gis milyen felt�telekkel volna hajland� Colin beengedni t�ged a ter�let�re. Asher, a r�gi j� bar�t nemr�g visszat�rt St. Louisba, �s Jean-Claude jobb kez�v� avanzs�lt. Elh�ztam a sz�m. – Mi�rt �n, �s nem te? – Kett�nk k�z�l neked van tekint�lyesebb gyakorlatod a rend�rs�gi �gyek kezel�s�ben. – Egyik hossz�, b�rbe b�jtatott combj�t �tvetette a kanap� karf�j�n, �tcs�szott felette, �s k�nnyed�n talpra sz�kkent. Mintha egy profi sztript�zt�ncost n�ztem volna, csak �ppen a ruhat�pked�ssel egybek�t�tt risz�l�s hi�nyzott. Tudom�som szerint Jean-Claude sosem vetk�z�tt k�z�ns�g el�tt. Pedig vil�gsz�m volna. A legapr�bb mozdulatai is fullaszt�an erotikusak �s leheletfinoman obszc�nek tudnak lenni. Az embernek olyan gondolatai t�madnak, amikt�l sim�n ki�gne egy konzervat�vabb agy. – Mi�rt nem h�vt�l fel? – k�rdeztem, de m�r el�re sejtettem a v�laszt. A jelek szerint legal�bb annyira be van zsongva t�lem, mint �n t�le. A szex k�t�l� fegyver. Micsoda m�k. Megindult fel�m, szinte siklott a f�ld f�l�tt. – Vannak h�rek, melyeket csak szemt�l-szemben lehet �tadni. – Olyan k�zel �llt meg hozz�m, hogy a h�l�ingem a csizm�ja sz�r�hoz �rt. Kicsit el�rehajolt, �s a v�kony szat�n szeg�ly finoman a combomhoz simult. Jean-Claude-nak n�gysz�z �ve volt r�, hogy t�k�letes�tse a technik�j�t. Gyakorlat teszi a v�mp�rt. – Mi ez a szemt�l-szemben duma? – k�rdeztem elf�l� hangon. V�laszul csak egy sokatmond� mosolyt kaptam. – Na nem – v�gtam r�. – Tal�lj ki valami jobbat, ha k�rhetlek. Gy�ny�r� arca semmitmond�, �vatos von�sokba rendez�d�tt, csak a szem�ben izzott fel a s�t�ts�g. – Kedvem t�madt szabadon ereszteni a forg�szelet, miel�tt elm�gy. Elnevettem magam, de nem voltam t�l meggy�z�. Hirtelen nehezemre esett a szem�be n�zni. Az eressz�k-szabadon-a-forg�szelet a saj�tbej�rat� terminol�gi�ja a szexre. Sz�vem szerint m�r r�g hozz�b�jtam volna, de ha megteszem, kit tudja, hov� fajulnak a dolgok. Richard bajban volt. Egyszer m�r cserbenhagytam Jean-Claude miatt. Francnak se hi�nyzott egy �jabb fekete pont. – Csomagolnom kell. – Sarkon fordultam, �s beviharzottam a h�l�szob�ba. Jean-Claude a nyomomba szeg�d�tt. A stukkeremet lecsaptam az �jjeliszekr�nyre, a telefon mell�. Tal�lomra kikaptam p�r zoknit a fi�kb�l, �s bedob�ltam a b�r�ndbe, k�zben pedig ezerrel pr�b�ltam figyelmen k�v�l hagyni Jean-Claude-ot. Nem volt k�nny�. Hanyagul v�gigny�lt az �gyon, �s zavarba ejt�en t�l�lt�z�ttnek t�nt a gy�r�tt leped�n. Csak a szem�vel k�vetett, ahogy fel-al� j�rk�ltam a szob�ban. �gy figyelt, ahogy macska az egeret; k�v�ncsian, t�relmesen. Higanylaz�n. A f�rd�szob�ba menek�ltem, hogy �sszeszedjem a neszesszeremet. El�hal�sztam ap�mt�l �r�k�lt, t�lm�retes borotvaszersz�m-tasakomat, amiben a f�rd�szobai k�ty�imet tartom. Az ut�bbi id�ben t�bbsz�r kellett elutaznom hosszabb-r�videbb id�re, �s h�t – rend a lelke mindennek. Megtorpantam az ajt�ban. Jean-Claude a h�t�n fek�dt, �s fel�m ny�jtotta a kez�t. – Mire v�rsz m�g, ma petite? Megr�ztam a fejem. – Te is tudod, ha most elkezdj�k, nincs meg�ll�s. Be k�ne fejeznem a csomagol�st, �s m�g fel is kell �lt�zn�m. Kifutok az id�b�l. – H�t ennyire elvesz�tettem volna a vonzer�met? Vagy az aggodalmad ennyire elvak�t? Felpattant, �s �rny�kk�nt k�vetett, ahov� csak mentem. Kecses lass�tott felv�telben mozgott, m�g �n ide-oda ugr�ltam, mint a t�ketlen ver�b. Sim�n l�p�st tartott velem, �gyesen �s eleg�nsan. Mintha egy puhal�pt� ragadoz� �ld�zne, akinek �nel�g�lt k�p�re van �rva, hogy �gyis elkaplak. Amikor m�sodszor rohantam bele teljes svunggal, felment az agyvizem. – Sz�llj le r�lam! Ideges�tesz. – Olyan rohadtul k�zel volt, hogy libab�r�s lettem t�le. – �vsz�zadok �ta �lmodom arr�l, hogy a magam ura leszek – mondta lassan. – Hogy k�r�lb�sty�zom magam saj�t hatalmam erej�vel. �s most, hogy v�gre karny�jt�snyi k�zels�gbe ker�lt a c�l, �pp azt a haland�t kell f�lnem, akivel valamennyi amb�ci�m egy csap�sra val�ra v�lhatna. Meg�lltam el�tte, mindk�t kezem tele ingekkel �s m�anyag v�llf�kkal. – Kir�l besz�lsz? – Richardr�l, term�szetesen. Olyan �rz�sek v�ltakoztak ijeszt� sebess�ggel az arc�n, amiket csak ritk�n l�ttam rajta. Bizonytalans�g. K�tely. F�lelem. Csupa t�k norm�lis emberi �rzelem. Tal�n ez�rt festettek Jean-Claude-on olyan zavarba ejt�en. – Mi okod volna f�lni Richardt�l? – K�veteli majd, hogy v�lassz. – Ha nem vetted volna �szre, Richard ki nem �llhat engem. M�g veled is t�bbet kommunik�l, mint velem. – Nem eg�szen �gy �rtettem. Egy�bk�nt sem t�ged gy�l�l, hanem a t�nyt, hogy mellettem d�nt�tt�l. Ez �ri�si k�l�nbs�g. – Le�lt az �gy sz�l�re. Ha nem ismerem, m�g azt tal�ltam volna mondani, hogy szomor�. Beszar�s. A bl�zokat �tnyal�boltam a bal kezembe, �s megsimogattam az arc�t. – Eml�keztetn�lek r�, hogy veled vagyok, nem Richarddal. M�r ha nem t�nt volna fel. – Ez vajmi keveset v�ltoztat a t�nyeken, ma petite. Mi�ta itt vagyok, m�g csak meg sem cs�kolt�l. Menten lehidalok. – Ezt �rtsem �gy, hogy megb�ntottalak? – �rtsd, ahogy tetszik. Az ingeket a b�r�ndre dobtam, �s �t�leltem a v�ll�t. Az �ttetsz� anyag durv�bb sz�v�s� volt, mint amilyennek l�tszott; ak�r egy finom damilh�l�. A karj�t a derekam k�r� fonta, �s mag�hoz h�zott. A combj�t a l�bamnak szor�totta, hogy moccanni se b�rtam. �nk�ntes fogoly voltam, �gyhogy kiv�telesen eszembe se jutott tiltakozni. – Ha volna r� id�nk... – suttogtam a haj�ba –, v�gignyaln�m a puccos ingedet. Szerinted �rezn�m a tested �z�t a sz�veten kereszt�l? El�gedetten felkuncogott. Tet�t�l talpig libab�r�s lettem, �s a mellbimb�im majdnem �tsz�rt�k szat�n h�l�ingemet. Olyan dolgokra volt k�pes a hangj�val, amire a legt�bb f�rfi a kez�vel se. M�gis par�zott, hogy otthagyom Richard miatt. �t �s a triumvir�tust. Na ja. A homlok�t a mellkasomnak d�nt�tte. Az arc�t bef�rta a k�t mellem k�z�, �s addig d�rg�l�z�tt hozz�m, am�g gyorsabban nem kezdtem szedni a leveg�t. Az �llam a haj�ba t�masztottam, �s �sszesimultam vele. – Richard bajban van, �s egyik�nk sem teheti meg, hogy a homokba dugja a fej�t. Ebben az�rt alapvet�en egyet�rt�nk, nem? Felemelte a fej�t. – Cs�kolj meg, ma petite. Ez �gy hangzott, mint egy k�r�s. M�g mindig tud meglepet�seket okozni. Gyeng�d puszit nyomtam a homlok�ra. – Nem gondoltam volna, hogy az �nbizalomhi�ny t�ged is elfog n�ha. – Mert nem is – mosolygott cs�ndesen. – �gy l�tszik, a legrosszabbat hozod ki bel�lem. Az arc�t f�rk�sztem. – A szerelem elm�letileg meger�s�t, �s nem elbizonytalan�t. – Elm�letileg – hagyta r�m. Lehajoltam hozz�, �s puh�n megcs�koltam. Gyeng�den v�gigharapd�ltam a fels� ajk�t. V�laszul a k�t kez�be fogta az arcomat. Mintha finom bort akart volna az utols� cseppig kiinni, egyre k�vetel�dz�bben, moh�bban, �hesebben tapadt a sz�mra. Elernyedtem a karj�ban. A t�p�fogai nekifesz�ltek a nyelvemnek. Hirtelen �les f�jdalmat �reztem, �s a v�r �desk�s �ze t�lt�tte meg a sz�mat. M�lyr�l felbugyog�, artikul�tlan hangot hallatott, �s a k�vetkez� pillanatban az �gyon tal�ltam magam. A szeme egyetlen vil�g�t� k�ks�g volt, pupill�it elmost�k a v�gy hull�mai. Oldalra ford�totta a fejem, a nyakamat szagl�szta �s nyalogatta. – V�r nem lesz, Jean-Claude. Megegyezt�nk. Eg�sz test�ben elernyedt, arc�t a gy�r�tt leped�be temette. – K�rlek, ma petite. Megl�ktem a v�ll�t. – M�ssz le r�lam. A h�t�ra g�rd�lt, a plafont b�multa. Nem n�zett r�m. – B�rmely porcik�mmal behatolhatok tested b�rmely ny�l�s�ba, te m�gis megtagadod t�lem az intimit�s v�gs�, leggy�ny�rtelibb aktus�t. Lek�sz�l�dtam az �gyr�l. �vatosan �lltam fel, m�g mindig nem b�ztam er�sen remeg� t�rdemben. – Nan�. Nem vagyok kaja. – Ez t�bb mint puszta t�pl�lkoz�s, ma petite. B�rcsak hagyn�d, hogy bebizony�tsam. Megragadtam a halomnyi bl�zt, egyes�vel ler�ngattam �ket a v�llf�kr�l, �s begy�rtem a b�r�ndbe. – Nem csapolhatsz meg. �gy sz�lt az egyezs�g�nk, eml�kszel? – Felaj�nlottam neked mindent, ami vagyok. Te m�gsem fogadsz el. – Az oldal�ra fordult. – K�t�znival� bolond lenn�k, ha nem voln�k f�lt�keny Richardra. – Veled szexelek. Vele k�t�zk�d�m. Nem vette a po�nt. – Az eny�m vagy, �s m�gsem vagy az eny�m. Nem adod magad �t mindenest�l, ahogyan kell. – Nem vagyok a tulajdonod. Se a cicusod, se a t�r�lk�z�d, se a reggelid. – Ha el tudn�d fogadni a Richardban lak� vad�llatot, neki felt�tel n�lk�l odaadn�d magad. Begy�m�sz�ltem az utols� bl�zt is, majd r�v�gtam a b�r�nd tetej�t. – A francba, Jean-Claude, ez lej�tszott meccs. K�r t�bb sz�t vesztegetni r�. Ha te voln�l bajban, ugyanezt tenn�m. – Becipz�raztam a b�r�nd�t. – Z�rjuk le a vit�t. Nem fogok v�rbankot j�tszani, csak hogy megcir�gassam a v�mp�rlelkedet. Megcs�rrent a telefon. Halleluja. – Anita? Hogy vagy ezen a csillagf�nyes ny�ri �jszak�n? – Asher hangja teny�rbe m�sz�an hasonl�t Jean-Claude-�ra. A st�lusa dett�. – Soha jobban. Mi az �bra? – Besz�lhetn�k Jean-Claude-dal? Majdnem megmondtam neki, hov� menjen, de Jean-Claude m�r ny�jtotta is a kez�t. Sz� n�lk�l a mark�ba nyomtam a kagyl�t. Franci�ul dum�ltak, mint mindig. Igaz�n frank�, hogy tudnak valakivel az anyanyelv�k�n kommunik�lni, de az �n nyelvtud�som sajna k�zel sem el�g, hogy k�vetni tudjam a t�rsalg�s menet�t. �gy besz�lnek el�ttem, mint egy kisk�l�k el�tt, akinek nem el�g a sz�kincse, hogy bevegye a besz�lget�s �lesebb kanyarjait. Egyszer�en nem tehetnek r�la. A sok�vsz�zados v�mp�rok tapl�k, �s k�sz. Amikor Jean-Claude �tv�ltott angolra, egyenesen hozz�m int�zte a szavait. – Colin kereken megtagadta a k�r�s�nket. Azt �zente, egyetlen emberem se teheti be a l�b�t Myertonba. – Remek. Ha nem seg�tesz, majd megcsin�lom egyed�l. – Ugye tiszt�ban vagy vele, hogy ezzel mindannyiunk nev�ben az arc�ba v�god a keszty�t? A francba. – �s ha besz�lek a fej�vel? Jean-Claude felvonta a szem�ld�k�t. Azt�n sz� n�lk�l bep�ty�gte a sz�mot. – Colin, itt Jean-Claude. Igen, Asher besz�molt a d�nt�sedr�l. A haland� szolg�m, Anita Blake k�v�n sz�t v�ltani veled. – Egy percig hallgatott. – Nem, fogalmam sincs, mi�rt. – Odany�jtotta a kagyl�t, azt�n k�nyelmesen bevackol�dott az �gyba, fej�t az �gyt�ml�nak t�masztotta. Felk�sz�lt a m�sorra. – Colin? – Eegen. N�piesen �zes k�z�p-amerikai akcentus. Nagys�grendekkel kev�sb� egzotikus, mint a legt�bb mesterv�mp�r�. – A nevem Anita Blake. - T’om. Hallottam r�lad. – Colin r�g�gumizott a szavakon. – Te vagy a H�h�r. – Nem hivatalos �gyben kereslek. A bar�tom bajba ker�lt. Seg�ts�gre van sz�ks�ge. – Az az ember a sz�vets�getek tagja. Ha idej�ssz, m�r ketten lesztek ellenem. Nem v�llalhatok ekkora kock�zatot. – Asher szerint Jean-Claude �sszes ember�nek megtiltottad a bel�p�st. Igaz ez? – Eegen – felelte egykedv�en. – De h�t mi�rt, az isten szerelm�re? – A v�mp�rok tan�csa f�l Jean-Claude-t�l. Gondolom, megvan r� az okuk. – N�zd, neki nem kell se a hatalmad, se a poz�ci�d, se a v�rosod. Mesterv�mp�r vagy, �rzed az igazs�g �z�t a szavaimban. – Komolyan mondod, �rtem �n. De te csak a szolga vagy, galambom. Jean-Claude a mester. Galambom? �des J�zus. – Igaz�n ne �rts f�lre, de mire kellene Jean-Claude-nak Myerton? M�g ha valami �r�lt Dzsingisz-k�n-inv�zi�t is tervezne, nem a te ter�leteddel kezden�. Ha valakit le akarna ig�zni, a szomsz�d v�mp�rurakat c�lozn� meg. – Tal�n van itt valami, amire f�j a foga – mondta Colin. Szinte tapinthat� volt a f�lelem a hangj�ban. A mesterv�mp�rok �ltal�ban jobban v�ka al� tudj�k rejteni az �rzelmeiket. – Megesk�sz�m neked, amire csak akarod, hogy nincsenek h�ts� sz�nd�kaink. Elmegyek Richard�rt, �s kihozom a fogd�b�l. Ennyi az eg�sz. Megegyezt�nk? – Nem! – csattant fel. – Egyiktek se j�het ide. – Colin, tudom, hogy f�lsz... – Legsz�vesebben abban a szent pillanatban leharaptam volna a nyelvem. De m�r t�l k�s� volt. – Honnan tudod, mit �rzek? – A f�lelme t�lcsordult, v�g�l m�gis a harag gy�zedelmeskedett. – Egy k�z�ns�ges haland� szolga, aki kiszagolja egy mesterv�mp�r f�lelm�t... �s te m�g azt k�rded, mi�rt nem akarlak a v�rosomban tudni. – Nem szagoltam ki a f�lelmedet, Colin. M�g egy t�ks�ket is sim�n hallotta volna a hangodon. – El�bb kell ahhoz f�lkelned, galambom, hogy velem sz�rakozz. Egy�bk�nt is pocs�kul hazudsz. Kezdett beg�rcs�lni a v�llam. Nem kell sok, hogy eldurranjon az agyam, �s Colin j� �ton haladt. – El�ruln�d, hogy a b�natba seg�ts�nk Richardnak, ha senkit se engedsz a k�zel�be? – Tagoltan �s halkan besz�ltem, de a torkom �sszeszorult. A hangom egy �rnyalatnyit m�lyebb lett az er�fesz�t�st�l, hogy ne kezdjem el t�pni a hajam. – Hogy mi lesz a triumvir�tusotokkal, az nem tartozik r�m. Az eny�im v�delme ann�l ink�bb. – Ha b�rmi t�rt�nik Richarddal emiatt az ostoba k�sedelem miatt, gondoskodom r�la, hogy az r�d is tartozzon. – M�g mindig norm�l hanger�n besz�ltem. Egy piros pont ide. – Eegen. L�tod, tubic�m, m�ris eljutottunk a fenyeget�z�sig. – Nem hagyom, hogy a paranoi�d miatt Richardnak egy haja sz�la is megg�rb�lj�n. – Ha idej�ssz, meghalsz. A g�rcs a v�llamb�l felk�szott a nyakamba. Ilyenkor szokott el�j�nni bel�lem a vil�gnagy tapl�. – Ne �llj az utamba, �s �n se �llok a ti�dbe. Ha baszakodsz velem, kivonlak a forgalomb�l. Vetted, rur�lk�cs�g? Jean-Claude a telefon ut�n kapkodott. P�r m�sodpercig elkeseredett k�zelharcot folytattunk a kagyl��rt, de m�g siker�lt Colint betonfej� v�rdinny�nek neveznem, meg m�g p�r durv�bb dolognak, amire nem eml�kszem krist�lytiszt�n. Jean-Claude bocs�natot k�rt az �resen b�g� telefonkagyl�ba. Letette, azt�n hosszan r�m meredt. A tekintete minden sz�n�l �kesebben besz�lt. – Mondhatn�m, hogy sz�hoz sem jutok a d�bbenett�l, vagy hogy fel sem tudom fogni, mit tett�l az im�nt. De nagyon is felfogtam. A k�rd�s csak az, vajon te felfogtad-e? – Hazahozom Richardot. Megker�l�m Colint, vagy letarolom, mint egy �thenger. Csak rajta m�lik. Jean-Claude f�jdalmasat s�hajtott. – Jog�ban �ll, hogy p�ld�tlan durvas�godat had�zenetnek tekintse. Szerencs�re Colin h�res az �vatoss�g�r�l. Jobb esetben kiv�r, hogy l�ssa, teszel-e ellens�ges l�p�seket. Rosszabb esetben meg�l, ahogy beteszed a l�bad Myertonba. – M�gis mit kellett volna tennem? – M�r nem sz�m�t. Ami megt�rt�nt, megt�rt�nt. �m ez n�mileg v�ltoztat a terveinken. Term�szetesen �gy is ig�nybe veheted a mag�nrep�l�met, de nem mehetsz egyed�l. – Velem j�ssz? – n�ztem fel rem�nykedve. – Ha elk�s�rn�lek, Colin biztosra venn�, hogy az �let�re t�r�nk. K�ld�k veled p�r embert. - Na, �lljon meg a menet... Felemelte a kez�t. – Nem, ma petite. Gyerekesen oktalanul �s elhamarkodottan cselekedt�l. A triumvir�tus m�gikus k�t�se mindh�rmunknak hatalmat ad, �m mint mindennek, ennek is megvan a maga �ra. Ha net�n a pillanat hev�ben megfeledkezt�l volna r�la, m�r nemcsak a saj�t �leteddel j�tszol. S�haj. – Kiket k�ldesz velem? – Azt b�zd r�m. – Nan� – fintorogtam. Felemelkedett, �s a haragja �gy v�gott v�gig rajtam, mint a cs�p�s sz�l. – Vesz�lybe sodort�l engem, Richardot �s saj�t magadat. Zabol�tlan indulatoddal kock�ra tetted mindazt, ami a mi�nk, �s ami egy kis szerencs�vel valaha is a mi�nk lehet. – El�bb-ut�bb te is ultim�tumot adt�l volna neki, Jean-Claude. Ismerlek. Egy-k�t napig alkudozt�l �s �rvelt�l volna, azt�n frank�n r�unt�l volna a j�t�kra. – Ilyen biztos vagy ebben? – Hal�l biztos. Colin tot�l be van gazolva t�led. El�bb harapn� le a nyelv�t, minthogy �nk�nt �s dalolva beengedjen minket a v�ros�ba. – Nemcsak engem f�l. Te vagy a H�h�r. A fiatal v�mp�rokat azzal fenyegetik, hogy el�g egy meggondolatlan cselekedet, �s te elj�ssz �rt�k, hogy a kopors�jukban d�fd �t a sz�v�ket. – Ezt most tal�ltad ki. Ugye? A fej�t r�zta. – Nem, ma petite. Ak�r tetszik ak�r nem, a neved retteg�st kelt k�z�tt�nk. – Ha tal�lkozom Colinnal, majd pr�b�lom nem r�hozni a sz�vbajt. – Lesz alkalmad tal�lkozni vele, ebben biztos lehetsz. Meg fog h�vni, ha megbizonyosodott r�la, hogy nem jelentesz vesz�lyt a sz�m�ra. Vagy ott lesz, amikor lecsapnak r�d. – �t nap m�lva telihold. Ne h�zzuk tov�bb az id�t. – Kit akarsz meggy�zni, engem vagy �nmagad? J�l van, na. Felszaladt bennem a pumpa, �s baroms�got csin�ltam. �ltal�ban jobban tudok uralkodni magamon. – Sajn�lom. Jean-Claude hangos horkant�ssal v�laszolt. – Val�ban? – Felemelte a kagyl�t. – Sz�lok Ashernek, hogy azonnal kezdjenek csomagolni. – Ashernek? – k�rdeztem vissza. – � nem j�n velem, az ziher. – De m�g mennyire, hogy megy! M�r nyitottam a sz�m, hogy tiltakozzak, de fenyeget�en r�m szegezte porcel�nfeh�r mutat�ujj�t. – Ismerem Colint. Olyan k�s�retre lesz sz�ks�ged, amely m�lt� St. Louis v�mp�rur�nak haland� szolg�j�hoz, �s el�g er�s ahhoz, hogy meg�llja a hely�t a helyi mester embereivel szemben. �n d�nt�m el, ki megy, �s ki marad. – Igaz�n kedves, hogy le se bag�zod a v�lem�nyem. – Nincs id� a kedvess�gre, ma petite. Hogy is mondtad? Ne h�zzuk tov�bb az id�t. – A kez�t az �l�be ejtette. – Ha esetleg magaddal akarn�l vinni n�h�nyat a leop�rdjaid k�z�l, azt nem ellenzem. Ashernek �s Damiennek sz�ks�ge lesz t�pl�l�kra, am�g t�vol vannak. Nem vad�szhatnak Colin ter�let�n. Az ny�lt kih�v�snak min�s�lne. – Azt akarod, hogy csomagoljak p�r v�rcic�t az �tra, hogy az embereid k�t l�bon j�r� �l�skamr�nak haszn�lj�k �ket? – K�ld�k n�h�ny v�rfarkast is – vont v�llat k�z�ny�sen. – Asszem elfelejtetted, hogy a falka lup�ja vagyok. Richard vette r� a farkasokat, hogy elfogadjanak engem mint lup�t. Ez persze akkoriban t�rt�nt, amikor m�g j�rtunk. A lupa – norm�l esetben – a falkavez�r bar�tn�j�t jelenti, aki persze – �gyszint�n norm�l esetben – v�rfarkas, �s nem szimpla ember. A leop�rdok �gy j�ttek a k�pbe, hogy meg�ltem az �ppen aktu�lis vezet�j�ket. Nem volt k�zt�k egyetlen domin�ns sem, aki a hely�be l�phetett volna, hogy megv�dje �ket. Cs�rik�im egyik napr�l a m�sikra szabad pr�d�v� v�ltak. Ez bizonyos szempontb�l az �n saram volt, sz�val k�nytelen voltam a ty�kany�sz�rnyaim al� venni �ket. Mivel nem vagyok alakv�lt�, ez t�m�ren �s vel�sen azt jelenti, hogy szarr� l�v�k b�rit, aki cic�zik vel�k. A helyi sz�rnyetegek vett�k az ad�st, mert b�k�n hagyt�k a leop�rdokat. Csipk�zd ki min�l t�bb sz�rny bund�j�t, �s menten megn� a renom�d. Jean-Claude h�v�sen pillantott r�m a kagyl� f�l�tt. – �gy l�tszik, az ember egyetlen sz�rnyeteget sem inzult�lhat St. Louisban an�lk�l, hogy veled ne tal�ln� szembe mag�t. Nah�t, siker�lt felh�znom. Nem hib�ztatom. Ez egyszer. Kiv�telesen.

R�szek a S�padt Holdb�l... 1		2005.12.10. 10:11
�lmomban l�lekbizserget�en puha �s illatos leped�be csavartam magam. Minden v�rv�r�sen �s forr�n l�ktetett k�r�l�ttem. Telefoncs�rg�s t�rte szil�nkokra a k�pet, apr�, �les felvillan�sokat hagyva maga ut�n. �jf�lsz�n szemek. H�v�s kezek �rint�se. Selymes fekete hajtincsek hullanak az arcomba. A saj�t �gyamban �bredtem, kilom�terekre Jean-Claude-t�l azzal a torokszor�t� �rz�ssel, hogy egy perce m�g tet�t�l-talpig becsomagolt az �lel�s�be. Vakon tapogat�ztam az �jjeliszekr�nyen a telefon ut�n. – Igen? – Anita? J� reggelt. Daniel Zeeman volt, Richard huszonn�gy �ves �ccse. Sz�d�letes alak, szerintem nemzeti kinccs� k�ne nyilv�n�tani a humor�rz�k�t. Richard �s �n m�r az esk�v�t tervezgett�k, amikor sz�znyolcvan fokos fordulatot vett az �letem. �sszefek�dtem Jean-Claude-dal, �s ez tot�l betett a k�z�s terveinknek. Az �n saram az eg�sz. Ebben az egy dologban a mai napig egyet�rt�nk. Az �breszt��r�m foszforeszk�l� sz�mlapj�ra sand�tottam. H�rom �ra t�z. Hajnali. – Daniel, mi a baj? Mert n�zz�nk szembe a t�nyekkel: senki se h�v ilyen kret�n id�pontban l�lekvid�t� h�rekkel. Nagy leveg�t vett, mintha a mond�k�ja komoly lelki felk�sz�l�st ig�nyelne. – Richardot letart�ztatt�k. Fel�ltem, �s lel�ktem magamr�l a takar�t. – Mi van? – Teljesen kiment az �lom a szememb�l. A sz�vem zakatolt, az adrenalin �mely�t�en pezsgett a gyomromban. – Richardot letart�ztatt�k. Nem �rtetlenkedtem tov�bb, b�r �reztem a k�s�rt�st. – Mi a v�d? – Nemi er�szak. – Mondd m�g egyszer! Daniel kelletlen�l megism�telte. M�sodik k�rben is vadbaroms�gnak t�nt. – Richard egy nagyra n�tt gyerek. A k�l�n�s kegyetlens�ggel v�grehajtott t�megv�rengz�st el�bb hinn�m el r�la, mint a nemi er�szakot. – Gondolom, ezt vigasztal�snak sz�ntad. K�szi. – Pontosan tudod, minek sz�ntam. Richard sose csin�lna ilyet – jelentettem ki. – Egy�bk�nt azt se tudtam, hogy hazaj�tt. – Nem, m�g mindig Tennesseeben van. Aznap tart�ztatt�k le, amikor befejezte az anyaggy�jt�st a doktorij�hoz. – Mes�lj! – A pontos r�szleteket �n sem tudom – mondta zavartan. – Nem engedtek be hozz�. – Hogyhogy? – Anya megl�togathatta, mi nem. – Van �gyv�dje? – A fej�be vette, hogy az �rtatlanoknak nincs sz�ks�ge jogi k�pviseletre. – A b�rt�n�k dugig vannak ma sz�letett b�r�nyokkal, Daniel. A b�ty�dnak �gyv�d kell. Ha helyi a csaj, �s a lok�lpatri�ta k�z�ss�g teljes mellsz�less�ggel ki�ll mellette, akkor Richard nagy szarban van. – Akkor Richard nagy szarban van – ism�telte meg Daniel cs�ndesen. – Rohadt �let! – Ez m�g nem minden. Leh�moztam magamr�l a takar�t, �s kezemben a telefonnal j�rk�lni kezdtem a s�t�tben. – Hallgatlak. – �t nap m�lva kett�s holdt�lte lesz – mondta. Nem bocs�tkozott hosszas magyar�zatokba, de nem is volt r� sz�ks�g. �gy is frank�n �rtettem. Richard alfa v�rfarkas, a helyi falka vezet�je. Ha j�l meggondolom, ez az egyetlen eml�t�sre m�lt� hib�ja. Azut�n szak�tottunk, hogy foggal-karommal cafatokra t�pett valakit a szemem l�tt�ra. Az �lm�ny hat�s�ra egyenesen Jean-Claude karjaiba szaladtam. V�rfarkast�l a v�mp�rhoz. N��nsznyi a k�l�nbs�g egy v�rszop� �s egy nyersh�s-zab�l� k�z�tt, de amikor Jean-Claude befejezi a vacsit, nem l�gnak v�res cafatok a fogai k�z�l. Apr� difi, �m kor�ntsem elhanyagolhat�. Sz�val ebben a h�napban m�sodszor is lesz telihold. Ilyesmi ritk�n fordul el�, k�b� h�rom�vente egyszer. Richard remek�l uralkodik mag�n, de sosem hallottam olyan farkasemberr�l, m�g Ulfricr�l – vagyis falkavez�rr�l – sem, aki le tudta volna gy�rni a telihold vonz�s�t. F�ggetlen�l att�l, milyen t�pus� v�r�llatt� vedlik az ember, az alakv�lt� alakv�lt� marad. A m�sodik holdt�lte dupl�n bep�rgeti �ket. – Ki kell hoznunk – t�rte meg a cs�ndet Daniel. – M�ghozz� min�l el�bb. Na igen. Richard a legnagyobb titokban tartja bolyhos �nj�t. Nem csoda. Biol�gi�t tan�t �ltal�nos iskol�s gyerekeknek. Ha kider�lne, hogy v�rfarkas, rep�lne az �ll�s�b�l. Elm�letileg tilos a diszkrimin�ci�, k�l�n�sen ha olyan rezisztens k�rr�l van sz�, mint a likantr�pia, de a gyakorlat – szok�s szerint – k�sz�n�viszonyban sincs az elm�lettel. Senki se n�zn� j� szemmel, ha szem�k f�ny�t egy sz�rnyeteg ok�tan� a magasabb tudom�nyokra. A dolgot tov�bb komplik�lja, hogy Daniel az egyetlen ember a csal�dban, aki ismeri Richard titk�t. Zeeman mama �s Zeeman papa boldog tudatlans�gban �lnek. – Adj egy sz�mot, amin el�rhetlek – mondtam v�g�l. – Idej�ssz? – Nan�. F�jt egyet. – K�sz. Anya minden lehets�ges �s lehetetlen f�rumon kicsapta a balh�t, de ett�l nem mentek el�re a dolgok. Kellene valaki, aki kiigazodik a jog �tveszt�iben. – A bar�tn�m p�r perc m�lva r�d cs�r�g egy j� �gyv�d nev�vel. Tal�n el tudj�tok int�zni az �vad�kot, mire oda�rek. – Felt�ve, ha Richard hajland� lesz tal�lkozni vele – mormolta Daniel. – N�ha az idegeimre megy a makacss�g�val. – Nekem mondod? Szerinte el�g, ha az igazs�g az � oldal�n �ll. Ez jellemz� r�. Tulajdonk�ppen t�bb oka is van, hogy szak�tottunk. Richard olyan elvekhez ragaszkodik, melyek m�r akkor sem m�k�dtek, amikor m�g ann� dacum�l divatban voltak. Az �szintes�g �s a m�lt�nyoss�g nem klappol a p�namerikai mentalit�ssal, k�l�n�sen az igazs�gszolg�ltat�sban nem. A p�nz, a hatalom �s a m�zlisz�ri�val b�lelt, patkolt k�ny�k ann�l ink�bb. Vagy ha van valakid, aki a rendszer j�l bekoptatott fogaskereke. Bizonyos szempontb�l �n is a g�pezet r�sze vagyok: az�rt fizetnek, hogy levad�sszam �s elpuszt�tsam a b�r�s�gilag reneg�tnak nyilv�n�tott sz�rnyeket. H�rom �llamban jegyeztek be. Tennessee persze nincs ezek k�z�tt, de a zsaruk m�giscsak kev�sb� tapl�k egy v�mp�rh�h�rral, mint egy szimpla civillel. Foglalkoz�sszer�en vissz�k a b�r�nket a v�s�rra nap mint nap, �s j�val t�bb hulla szeg�lyezi az utunkat, mint egy �tlagzserny�knak. Persze mivel az �ldozatok v�mp�rok, a finny�z�k ezt puszta rovarirt�snak tekintik. Szerint�k csak az ember�l�s sz�m�t igazi gyilkoss�gnak. Fene a gusztusukat. – Mikor �rsz ide? – k�rdezte Daniel. – Van p�r dolog, amit el kell int�znem, de ha minden j�l megy, m�g ma. – Rem�lem, siker�l jobb bel�t�sra b�rnod. Mivel m�r volt szerencs�m a mam�jukhoz, megengedhettem magamnak n�mi �rtetlenked�st. – Azt mondod, Charlotte nem tudta �szhez t�r�teni? – Mit gondolsz, honnan veszi Richard ezt az igazs�g-szabadd�-tesz maszlagot? – Na ja – d�nny�gtem – Az alma meg az � f�ja. – Most mennem kell – hadarta. �gy csapta le, mint akit rajtakaptak. Le mertem volna fogadni, hogy anyuci viharzott be a szob�ba. Zeeman�knek n�gy fiuk van �s egy l�nyuk. M�r a legkisebb is kin�tt a gyerekcip�b�l, m�gis �gy reszketnek a mam�jukt�l, mint �rd�g a t�mj�nf�stt�l. Egy�rtelm�en �s tagadhatatlanul Charlotte Zeeman viseli a nadr�got a csal�dban. Ez az els� �sszcsal�di vacsora ut�n t�k�letesen vil�goss� v�lt a sz�momra. Letettem a telefont, �s felkattintottam a l�mp�t. Mik�zben elkezdtem belap�tolni a cuccaimat a b�r�ndbe, egy pillanatra fel�tl�tt bennem a k�rd�s, mi a fr�sz�rt t�r�m magam. L�khetn�m a s�dert tonnasz�m, hogy Richard biztons�ga strat�giai szempontb�l fontos nekem; v�g�l is tagja a m�gikus sz�vets�gnek, amit Jean-Claude �t�tt �ssze. Egy mesterv�mp�r, egy farkaskir�ly �s egy nekromanta. A triumvir�tus szorosan �sszef�z benn�nket. El�fordult m�r, hogy v�letlen�l bet�rt�nk egym�s �lmaiba. S�t, n�ha nem csak v�letlen�l. De �n most nem az�rt csomagolok ilyen lend�letesen, mert Richard a harmadik a csapatban. Legal�bb magamnak illene bevallanom, hogy m�g mindig r�gom a l�bt�rl�t miatta. Tal�n nem �lt a dolog olyan eg�szs�gtelen�l akut m�reteket, mint Jean-Claude-dal – de majdnem. Nyakig �l a sz�szban, �s ha rajtam �ll, nem hagyom benne. Pofonegyszer�. Pofonbonyolult. Pofonf�jdalmas. Vajon mit fog sz�lni Jean-Claude, ha csapot-papot itt hagyok, hogy Richard megment�s�re siessek? Kit �rdekel? Mennem kell, �s k�sz. Na igen. A szerelem n�ha sz�rnyakat ad. M�skor egy �jabb zabszem az ember segg�ben. Vagy a harakiri egy l�tv�nyosabb fajt�ja.

K�vetkez� 10 cikk

El�z� 10 cikk