Israel Shamir: 14-Mar-01 A népmesék, a vámpírok félelmetes támadásai ellen különbözo ellenszereket ajánlanak. Egy maréknyi temetobol vett fold igen ajánlatos, a fokhagyma is hasznos, de a kereszt a leghatékonyabb. Az ellenszerek azonban nem mindig muködnek. Roman Polansky ; "A vérmes vámpír vadászok" címu komikus filmjében, a fohos egy zsidó vámpírt a kereszt jelével igyekszik elriasztani. A zsidó azonban csak agyarait mutogatja és kedélyesen mosolyog. A kereszt nem riasztja el a zsidó vámpírt. A felújult holocaust vitáinak legújabb hulláma Polansky filmjének a fenti jelenetét idézi. A "revizionista történészek", akiket ellenfeleik "holocaust tagadóknak" minosítenek, találkozót terveznek Beirutban, hogy a naci genocídumra vonatkozó jegyzeteiket egyeztessék. Az amerikai zsidó felso réteg, bele értve az Amerikai cionista szervezetet is (Zionist Organization of America, ZOA) és a Rágalmazás elleni liga (Anti Defamation League, ADL) a konferencia betiltását követeli. Az Amerikai cionista szervezet magát a revizionizmust azonban nem ellenzi. Ez a szervezet úttöro szerepet vállalt a történelem hamisításban, amikor az amerikai adófizetok pénzén kiadta a "Deir Yassin: Egy hazugság története" címu könyvet. Deir Yassin volt az a békés falu amelyet az Etzel és Lehi zsidó terrorista csoportok 1948 április 9. megtámadtak és lakosságát meggyilkolták, férfiakat, noket, gyermekeket. Nincs szükség a levágott fülek, felhasított hasüregek, megeroszakolt nok, elevenen felgyújtott férfiak, a holtesteknek a kobányába való beledobálása, a gyilkosok gyozelmi körmenete vérfagyasztó részleteinek felidézésére. Egzisztenciális szempontból a tömeggyilkosságok között nincs különbség, legyen az Babi Yar, vagy Deir Yassin. A ZOA revizionisták, ellenfeleiknek, a "tagadóknak" minden módszerét igénybe vették: mellozték a túlélo szemtanúk vallomásait, a vörös kereszt, a zsidó felderítok és a tömeggyilkosság elkövetésekor jelenlevo más zsidó megfigyelok jelentéseit. Még Ben Gurion nyilvános bocsánatkérésérol sem vettek tudomást. Mint ismeretes, a tömeggyilkosságot elköveto bunszövetkezet minden csoportjának parancsnoka, a késobbiekben sorra Izrael miniszterelnöke lett. A ZOA számára csak a gyilkosok vallomásai érvényesek, de csak akkor, ha a gyilkosok zsidók. Ha a zsidók áldozatok, akkor ugyanezek a szervezetek minden ezközzel harcolnak a revizionizmus ellen. Ez az erkölcsileg kétes magatartás megelégedéssel tölti el a beiruti konferencia résztvevoit, mert téves logikájuk alapján, ha a zsidók mendemondákat szonek arról, hogy mi történt 1948-ban, akkor azoknak a holocaustról való megállapításai is tévesek lehetnek. A holocaust revizionisták igyekezete felesleges energia pazarlás. Szerezhetnek ugyan néhány pontot, de az a lényegen nem változtat. Igyekezetük eredményeként az emberi zsiradékból való szappanfozés mondája és a tüzes kemencék kérdése lekerült a napirendrol, de a holokauszt revizionisták az áldozatok számát is megkérdojelezik. Ha a náci holocaustnak mindössze ezer zsidó, vagy roma áldozata lett volna, akkor is ezerrel több volt mint kellett volna. Az áldozatok számának pontossága nem szerepelhet mint meghatározási szempont, tekintettel arra, hogy az "áldozat" fogalma is meghatározás kérdése. Jó példa erre a Haaretz múlt hétvégi számának egyik cikke. 1991-ben, közvetlenül az Öböl háború befejezése után a háborúnak egyetlen egy izraeli áldozata volt. Ma hivatalosan száz izraeli áldozatot tartanak számon, akiknek hozzátartozói ma Iraq számlájára nyugdíjban részesülnek. Néhányan az elviselhetetlen idegfeszültség következményeként estek áldozatul a háborús állapotnak, mások viszont megfulladtak gázálarcuk alatt, mert azt nem tudták levenni. A Haaretz cikke szerint az izraeli illetékesek több kérelmet el is utasítottak. Ezért van igaza Michael Elkinsnek, a BBC volt jeruzsálemi tudósítójának, aki azt állítja, hogy az áldozatok száma, legyen az hat, vagy hat millió, nem tartozik a kérdéshez. A "revizionisták" életüket és vagyonukat kockáztatják azért, hogy az úgynevezett "Holokauszt mítoszt" megingassák. Törekvéseik érthetoek, mert napjainkban a szeplotelen fogantatás nyíltan kétségbe vonható, és Izrael alapításának a mítosza is (talán) megkérdojelezheto, míg a Holokauszt kultuszát bírósági tilalom védi nehogy a szent dogmának minosített eseményre az újraértékelés, vagy felülvizsgálás bárminemu árnyékot vessen. A dogmák természetüknél fogva vonzzák a kritikus elméket. A vörös posztó mögött, a támadó bika azonban csak a levegot döfködi. A gázkamrákról és az emberi zsiradékból fozött szappanról való viták érdekesek, de a lényeget nem érintik. Hol van tehát a matador? Dr. Norman Finkelstein: "A Holokauszt ipar" címu írása bátor lépés a helyes irányban. Ugyanis, lényeges különbség van Dr. Finkelstein és a "revizionista történészek" között. Dr. Finkelstein, aki egy holokauszt túlélo fia, távol tartja magát, a valószínuleg törvényellenes, statisztikai vitáktól és a Holokauszt kultusz eszmei felépítésére összpontosítja figyelmét. Nem sok jót tett neki, mert az egyik zsidó szervezet, az "Ügyvédek határok nélkül" máris pöröli Franciaországban. Ugyanezek az ügyvédek a kisujjukat sem mozdították, amikor az izraeli jogi apparátus hat hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte el egy nem-zsidó zsidó gyermek, zsidó gyilkosát. Hol volt ez a szervezet, amikor egy 15 éves leányt magán zárkában tartottak fogva, s megtagadták tole a jogi segítséget, és azt szellemileg megkínozták? Miért nincsenek mutatkoznak az izraeli katonai bíróságokon, ahol egyetlen katonatiszt hosszantartó börtönbüntetéseket mondhat ki a nem-zsidó polgárra, a bizonyítékok közreadásának kötelessége nélkül. Úgy tunik, hogy ezek az ügyvédek mégis tisztában vannak bizonyos határokkal. Finkelstein arra vállalkozott, hogy meghatározza azt az elbuvölo tulajdonságunkat és megfejti annak a varázseronek a titkát, amely megnyitja az amerikaiai szíveket és a svájci bankárok páncélszekrényeit. Finkelstein arra a következtetésre jut, hogy ezt az európaiak és az amerikaiak buntudatára való utalással érjük el. A zsidók számára ma a Holokauszt1 egy nélkülözhetetlen ideológiai fegyver. A holocaustnak, a köztudatba valóbeépítésével a világ egyik legerosebb hadseregével rendelkezo, az emberi jogok terén pedig a legsilányabb magatartást tanúsító állama, Izrael , önmagát áldozatként állíthatja be. Az Amerikai Egyesült Államok legsikeresebb népcsoportja, az amerikai zsidóság, pedig áldozati státust nyert. Finkelstein briliánsam elemzi a Holocaust kultuszt és arra megdöbbento következtetésre jut, hogy, anak eszmei felépítése néhány ócska közhelyre alapul, s ezt a tákolmányát a limuzinban ülo Elie Wiesel nyafogó hangon elmondott, s lazán összefércelt szövege tartja egybe. Finkelstein nincs tisztában felfedezésének messzemeno jelentoségével, mert még mindig azt vallja, hogy a Holokauszt kultusz olyan jelentos fogalomkör, amely a kerék feltalálásával vetekszik. Lehetové tette , hogy a gazdagok és a hatalmosok sikeresen elhárítsák magukról a szegények és a kisemmizettek gyulöletét és féltékenységét. Mark Rich és a többi csaló számára a Holokauszt kultusz lehetoséget nyújtott a lopásra és sikkasztásra. Lehetoséget nyújt az izraeli hadsereg számára gyermekek meggyilkolására és a nok büntetlen halálra éheztetésére. Sok izraeli egyezik Finkelstein véleményével. Ezt Ari Shavit, a Haaretz jól ismert újságírója fejezte ki a legvilágosabban, amikor 1996-ban, az izraeli hadsereg a libanoni Kana helységben meggyilkolt több mint száz polgári menekültet: " Büntetlenül gyilkolhatunk, mert a Holokauszt Múzeum a mi oldalunkon van." Boaz Evron, Tom Segev és más izraeli író is ugyanezt a felfogást fejezi ki. Finkelstein dolgozata a következoképpen foglalható össze: A zsidóknak sikerült a kör négyszögösíte. Megoldották azt a problémát, amelyet a feudális nemesség és az átlagos milliomosok nem tudtak megoldani. A zsidók azzal tarják féken ellenfeleiket, hogy állandó részvétet és buntudatot keltenek bennünk. Bámulom Dr. Finkelsteinnek, az emberi részvét és a jószívuség iránti törhetetlen hitét. Tisztelem benne az embernek, embertársai iránt érzett könyörületében való bizalmat. Feltételezem, hogy Dr. Finkelstein hisz a tündérekben is. A saját tapasztalatom alapjánt, a könyörület és a mások buntudata legfeljebb egy tányér meleg levest biztosít a számodra az ingyen konyhán, nem pedig megszámlálhatatlan milliárdokat. Dr. Finkelstein sem vak. O is megjegyzi, hogy a roma áldozatok egy fillért sem kaptak a "belátó" Németországtól. Az amerikaiak kollektív buntudatát a vietnámi áldozatok iránt (5 millió halott, egy millió özvegy, szonyegbombázások, mérgezo gáz használata) legutóbb William Cohen, hadügyi államtitkár fejezte ki: "Nincs helye a bocsánatkérésnek, kártérítésrol pedig szó sem lehet. A háború az háború." Annak ellenére, hogy Dr. Finkelsteinnek minden adat a birtokában van, o is felmutatja a keresztet és azzal igyekszik elriasztani a vámpírt. Hol van tehát annak az eronek a forrása, amely a holokauszt ipart üzemelteti? Ez napjainkban nem közömbös, vagy elméleti kérdés. A palesztin tragédia kibontakozásának küszöbén vagyunk. A városokat egyenként körülzárják és megfojtják. Az olajfa ültetvényeket elpusztítják. A palesztinok házait egyenként lerombolják, mindennap megölnek egy gyermeket. Jeruzsálemben a zsidók a palesztinok elleni pogromot rendeztek purim ünnepén és ezt a helyi újságok, mellékes hírként, a hatodik oldalon közölték. Hebronban pedig, a Kahane fiúk a tömeggyilkos Goldstein sírjánál virrasztva ünnepeltek. Nincs vesztegetni való ido. James Joyce: "A szirénák" címu muvében, Bloom, a fohos azzal fejezi ki a véráztatta ír szabadságharc eszméje iránti érzését, hogy egy nagyon fingott az egyik ír szabadságharcos síremlékénél. Az én nagyszüleim, nagynénéim és nagybátyáim a második világháborúban haltak meg, és az o emlékükre esküszöm, hogy ha meggyozodöm arról, hogy egyetlen palesztin gyermek halálát is a holokauszt iránti buntudat okozta, a holokauszt emlékmuvet nyilvános illemhelynek nyilvánítanám ki. A Holokauszt kultusz ócska tákolmánya, fölényes gyozelmeinek sorozata és azok a könnyu gyozelmek, amellyekkel milliárdokat szipolyoznak ki a társadalomból, félreérthetetlenül bizonyítja a Holokauszt ipar mögötti tényleges hatalom súlyát. Ez a hatalom sötét, láthatatlan, meghatározatlan, de ennek ellenére valós és létezo. Ezt a hatalmat nem a Holokauszt kultusz gerjeszti, hanem fordítva: a Holokauszt kultusz, a hatalom tényleges birtokosainak a nyers erejét tárja elénk. Emiatt a revizionisták minden igyekezete hiábavaló. Akik a Holokauszt kultuszt pártfogolják, azok bármi mást is biztosított sikerrel támogathatnak, mert ok uralják a nyilvános értekezés minden formáját. A Holokauszt kultusz ennek a hatalomnak csak az egyik jelentéktelen megnyilvánulása. Ez a hatalom csak mosolyog Dr. Finkelstein felfedezéseinek láttán. |